Sziasztok!

Mint mondtam, a laboratórium nem volt rosz választás. Kiderült, hogy az én szempontomból a lehető legjobb helyre kerültem.

Egy fogtechnikai labor elég bonyolult a maga módján és egyben érdekes is... Amikor először beléptem a risoriusom a fülemig a mandibulám a bokámig ért. Mindenfelé érdekes kütyük és gipsz. A levegőben fura illat terjedt. Nem tudnám megmondani, talán a kávé és a fogsorfolyadék keveréke lehetett!!! Nagyon fura volt. Egyébként a fogsor folyadék már nem olyan szúrós szagú mint először de nem kellemes.

A belső helyiség nyujtotta a legtöbb érdekességet amit a tulzsúfoltság és a fém illata jellemezhetne. Minden oldalról asztalok és székek, tele csipeszekkel, mikromotorokkal, bunsen égőkkel. Persze a fémpor mindenütt ott volt, amit a napfény kellemes kékes-ezüstös csillogással világított meg. Fura volt. Mindenki ott görnyedt az asztala felett és nagyon fúrt valamit, érthetetlen módon. Senki nem szólt csak dolgozott. Nem beszélgettek, nem suttogtak semmit. Lehet azért volt mert bementem, lehet nem. Azthiszem ez sosem fog kiderülni.

Hirtelen feltámadt bennem a vágy, hogy mindenhez odamennyek, megfogjam vagy megkérdezzem mire jó? Ez szinte egy gyerekes megnyilvánulás volt tőlem. Szerencsére ha valami újat látok azonnal előjön belőlem... Azt mondják ez jó. Reélem.

A belső szobából mégegy kis, utólag lerekesztett rész volt. Körülbelül 3x6 négyzetméteres rész. Be akartam menni, hogy megnézzem mi lehet odabenn. Nem sikerült.

Megfogták a kezem és azt mondták: -Nem akarsz oda bemenni!-

-Dehogynem... Vágtam rá. -Nem akarod hogy J. leharapja a fejed és nem akarsz bemenni.

fintorogtam, de végül nem mentem be. A helyzet azért nem volt olyen tragikus mivel Sz. a harmadikos tanuló csak ugratni próbált, és J. nem is olyan mint ahogy elmondta. J. tényleg nem mutatott később semmit nekem de a maga módján aranyos volt.

Aznap semmi dolgom nem volt. Igaz a lényeg a légkör és a laboratórium megismerése, feltérképezése volt!

Amit azért el kell mondanom. A laboratóriumi gyakorlat nem fenékig tejfel, és azt sem kell szemelől téveszteni, hogy az egy munkahely még ha nem is nekem vagy a többi tanulónak aki oda jár.

Az első napom volt a legfurább és a legérdekesebb is talánn az elmult időszakban. De azért voltak szép pillanatok... veszekedések, röhögések, csalódások, másnapos semmittevések is.

Ennyit mára... a többit hamarosan!!!

A következő részben a görönygyös első iskolai napom és azok a kimerítő szeptemberi szerdák lesznek a betűk közt.. remélem várjátok.

Ant-Tonie

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.